Sok késem van, pedig kettő is kiszolgálna, de hát a pengék bűvöletében élek. Így nagy örömömre szolgált, mikor kaptam három Tóth László kést, hogy ezeken keresztül ismertessem a késkészítőt. Mostani írásomban egy oldalzseb kést, illetve a Diana és a Kisvadász fantázia nevű darabokat mutatom be. Közös bennük, hogy mindegyik 440C acélból készült. Ez az anyag nekem az egyik személyes kedvencem, később elmondom miért. Most lássuk a késeket!
Az oldalzseb kés története az, hogy László urat osztrák vadászbarátai kérték meg, csináljon nekik egy készsebben hordható darabot. Aki nem tudná, a „sógorék” szeretik a térdnadrág combján kialakított rekeszben hordani apró késeiket. Ez a modell lényegesen erősebbre sikerült, mint a mintául szolgáló aprócska „nicker”, nem is kedvelték meg az osztrákok! Itthon viszont sikeres lett, állandóan kapható modell.
Pengéje 3 mm vastag és 98 mm hosszú. Tokja marhabőrből készült. Személy szerint ezeket a tarisznya tokokat nem kedvelem, mert nem bízok abban, ami nincs lekötve, leszíjazva vagy bepatentolva. Tóth úr tokjai viszont nagyon jól tartanak, fejjel lefele rázogatva sem csúszik ki belőle a penge. Markolatára az ujjvédő bakni után stabilizált csomoros nyár került felszegecselésre. Ez a könnyű, 131 grammos darab igencsak szemrevalóra sikerült.
Ha csak egy késem lehetne, ez jó választásnak bizonyulna, mivel használhatóan kecses a pengéje általános célokra. Környezetemben lévő hölgyek a három tesztpéldányból ezt nevezték meg egyértelműen kedvencként kézbe vétel után. Mivel könnyű, egész nap az oldalunkon lehet, nem húzza le a nadrágot, akár övön, akár zsebben hordjuk, ez utóbbi hordmód nekem nem tetszik. Kevesen emlékeznek rá, hogy sorkatonaként mindig a gyakorló jobb combján kialakított gombos zsebben kellet hordani a többrészes evőeszköz készletet, bárhova is mentünk, ott verdeste a combomat. Azóta nem szeretek még civil oldalzsebes nadrágba se nagyon kemény tárgyakat pakolni.
A modell ára 29.000 forinttól indul, a felhasznált acél fajtájától és kiviteltől függően ez felfelé elmozdulhat, a képen szereplő példány 34.990 Ft-ba kerül a Weigl vadászboltban.
A következő „Diana” fantázia nevű darab az egyetlen, amit nem László úr tervezett. Kis érdekesség, hogy nem rajzolja meg előre a késeit, nekilát darabolni, csiszolni és közben alakul ki, mi lesz belőle. Ezért ne is lepődjön meg senki, ha pár milliméter eltérést talál két azonos modell között, a kézzel készült termékeknek amúgy is sajátossága, hogy egyforma nincs belőlük. Szóval ez úgy került gyártásba, hogy egy vásárló tért be hozzá, aki felvázolta milyen kést szeretne. Rendszerint ilyenkor nem egy, hanem több darab készül az adott modellből, így került a boltokba, ami azonnali siker lett!
A kapott példány pengéje 101 mm hosszú és 3 mm vastag. Készül egy centivel hosszabb pengével is. Ha N690-es acélból kérik, az egy fokkal éltartóbb a 440C-hez képest. Markolat anyaga egyszerű fa, érdekes véglezárása, hasassága, íveltsége egész jó fogást ad. Az övbújtató megoldása ezen a tokon jobban tetszik, mint a többi tesztpéldányén. Nekem kényelmesebb, ha a felfüggesztési ponthoz képest a kés markolata lentebb kerül. A világkiállítás logója külön kérésre került fel a baknira. Ezt a kis „cicomát” leszámítva tetszik a kés egyszerűsége.
A Diana 33 és 50 ezer forint közötti ársávban mozog, de akár 60 ezer forint feletti összeget is adhatunk érte, ha pl. a kemény Elmax-ból kérjük. Ez utóbbit annyira keményre edzik, hogy ajándékba jár hozzá a kerámia élező, fenőacéllal nem sokra mennénk. A kapott darab 44.990 forintot kóstál. Mint minden Tóth László késhez, ehhez is jár a marhabőr tarisznyatok, amit a késkészítő maga gyárt le.
A három kés közül ez tetszett a legjobban kinézetre, fogásra. Ha tehetném, ezt tartanám meg a három tesztpéldány közül.
A „Kisvadász” modell nem is olyan kicsi, 10 cm-es hasas pengéje 3 mm vastag ennek is. Ez nem meglepő, mivel ez az a vastagság, ami még nem túl sok a hús vágásához, élelem feldolgozáshoz, ugyanakkor elég szilárdságot ad. A bozótmívességgel divatba jöttek a 4-6 mm széles pengék, amik lehet jók fát hasogatni, de vadfeldolgozásra nem a legalkalmasabbak. Díszes tokjából előhúzva, marokra fogva hirtelen a Colt Steel Recon vagy a CRKT Crawford Kasper bicskák érzése jutott eszembe. Vadászkés esetén természetesen badarság a hadakozásról beszélni, és arról sincs tudomásom, hogy a készítő kalandozott volna valaha a késharc világában, csak egy érzést osztok meg.
Fényesre polírozott pengéjéhez jól illik a világos színű agancs markolat. A rajta lévő fácán motívum, ha jól emlékszem egy hölgy műve, scrimshaw technikával készült. Magyarul csontmetszésnek hívhatjuk, ahol nagyon aprólékos munkával a polírozott csontra karcolt vonalakat, pontokat festékkel töltik ki. Nehézségét az adja, hogy javítási lehetőség nincs, vagy sikerül elsőre, vagy az egész művet lecsiszoljuk, és újra kezdjük.
A „Kisvadász” kések 30 ezer forinttól indulnak és acélminőségtől, markolatanyagoktól függően 60 ezer forintig, vagy magasabbra csúsznak. Ezért a díszített darabért 59.990 forintot kell letenni az asztalra, mivel a művész munkáját is meg kell fizetni, aki a csontot véste. Megérdemli, hogy megemlítsük a nevét, Szabó Brigitta alkotása.
A kések után ejtsünk pár szót az emberről is, kinek a műhelyéből előkerültek. Tóth László úr eredeti szakmáját tekintve biológia és testnevelés szakos tanár, sokáig az üzleti világban tevékenykedett, míg negyvenes évei elején nekilátott késeket készíteni. Nem sokára elnyerte a népi iparművész minősítést, ahol többszörösen túlteljesítette a követelményeket. A zsűrizés alatt az adott tárgyat funkcionalitás, anyagválasztás és kivitelezés alapján értékelik. Munkái megtalálhatók a boltokban Debrecentől Sümegig sok helyen, a legnagyobb készlet a beszélgetés időpontjában a Weigl vadászboltban volt.
Nekem úgy tűnik, viszonylag sokat dolgozik. Ha most rendelnék tőle valamit, ami nincs készleten kb. egy hónapot kellene várjak míg elkészül. Egyszerre 30-40 késen dolgozik, mindig csak egy folyamatot csinál meg rajtuk. Kizárólag holker élezéssel gyártja késeit, ennek előnye, hogy jó behatoló képesség mellett könnyen élezhető marad a penge. Most sokan divatból a skandináv élezésért vannak oda, de azt jól megélezni külön művészet. Holker élezésnél csak azt az 1 mm-es élszalagot kell újrafenni. Hátránya, hogy érzékeny a vékonyításra, érzékeny az ütésre, feszegetésre. A rugóacél ezt a műveletet jobban bírja, de minél keményebb az acél, annál inkább vigyázni kell rá! Késeire életre szóló garancia van természetesen, de csak ha rendeltetésszerű használatból ered a hiba. A kés nem balta és nem feszítő vas!
Többféle acélt használ. Nagy kedvencem a 440C, tudom ezt ma divat lenézni, hogy idejét múlt, meg nem is olyan jó, meg vannak már olyan acélok, amivel egy vaságyat ketté lehet vágni. Részemről ritkán kell vasat faragnom késsel, a 440C-ből viszont tűrhetően éltartó, jól élezhető pengéket lehet készíteni viszonylag olcsón. Bicskát nem csinál, pedig rágják érte a fülét. Azt mondta, ha valaha is gyártani fog, az nem lesz olcsón, mert annyira aprólékos munkát igényel míg jól összerakja.
Mivel vadászemberről beszélünk, a munka mellől igyekszik elszakadni és heti 2-3 alkalommal kilátogatni a területre.
Első hallásra ez a 30 ezer forint körüli sáv soknak tűnhet egy késért. Valamiféle vágószerszámot, amivel ki lehet bontani egy vadat lényegesen olcsóbban is kapunk, ez tény. Hogy van-e olyan jó, mint egy kézzel készült darab? Kétlem. Ennyiért spanyol, esetleg amerikai tervezésű kínai vagy tajvani gyártású késeket lehet kapni. Ezekből tizenkettő egy tucat, gép préseli, robotkar megélezi. Olyan, mint a zacskós leves: ehető, de minden fajtának azonos íze van.
Ha valaki nem olyan késhalmozó, mint én, annak elég egyet vennie. Egyszer egy jót, és évtizedekig azzal zsigerelni a vadat. Tóth László úr kései ezt képviselik, árfekvését tekintve teljesen illeszkedik a hazai készítők sorába.
Tőtős Lehel