Nem gondoltam volna valaha is, hogy költök éjellátó berendezésre. Kamaszként még ábrándoztam róla, de felnőttként rájöttem mennyibe kerül, így letettem a dologról, inkább vadászatra költöm azt az összeget. Most viszont kaptam egyet kipróbálásra. Előre bocsájtom, hogy nem ástam bele magam annyira az éjellátók világába, mint a ballisztikába vagy fegyvergyártásba. Nem fogom a kamerában lévő műszaki tartalmat egy elektromos mérnök vagy optikus szemszögéből értékelni. Csupán egy átlagos felhasználó vagyok, akinek ölébe hullott a lehetőség.
Még egy magamfajta laikusnak is világos, hogy elektrooptikai berendezések esetén két lehetőség közül választhatunk. Az egyik, hogy olyan érzékelő kerül beépítésre az optikába, ami valami fényforrás – akár látható, akár láthatatlan – hatására, láthatóvá teszi azt, amit szabad szemmel nem érzékelünk. A másik a hőkamera, ami a környezetünkben lévő tárgyakról jövő hőhullámokat alakítja képé.
A Pulsar Helion 2 ez utóbbi. Modern világunk hozta, hogy egyre kevesebb papír kerül a termékek mellé, online megtalálható minden fontos információ. A litván gyártó is ezt a mintát követi, a készülékhez csak egy sommás használati utasítást ad, minden más a weboldalukon megtalálható. Javaslom mindkettőt elolvasni, sok hasznos dolgot tudhatunk meg belőle.
Pár „kötelező” technikai információ. Mikro USB csatlakozója az optika házán van. Hagyományos töltőről, power bankról, számítógépről is tölthető. Ez utóbbinál ki tudjuk választani, hogy akkumulátort töltünk, vagy mint memória kártyát használjuk a hőkamerát.
Papír szerint -25 és +50 C ̊ között működik, állandó 22 C ̊-on 9 órán át üzemel. Szerintem számított érték, hogy 1800 méteres hatótávja van 1,8 m magas – vagy széles – tárgyat véve alapul. Ember méretű dolgot, még nappal is kihívás jól látni közel két kilométerről, nem hogy korlátozott látási viszonyoknál…A 16 GB belső memóriája nagyjából 5 órás videóra, vagy kb. 100.000 képre elég. Aztán van benne távolságmérő, wifi, iOS és Androidos App-ot is letölthetünk, IPX7 standard szerinti vízálló.
Elsőre kézbe véve, nekem a gombok nem jó helyen vannak, amúgy egy kézzel könnyen működtethető lenne. Biztos valami szálfa méretű evezőhúzó északi markához tervezték, nem egy gyeplőtartó, alacsony, szittya magyaréhoz. Idővel persze meg lehet szokni, de gyakorolni kell, különben marad a kétkezes használat.
A kijelzője többszínű, nyolc különböző beállítás közül választhatunk, annak megfelelően, hogy a környezet melegebb részeit miként akarjuk látni. A klasszikus fekete/fehér mellett nekem a legjobban a „rainbow” tetszett. Szerintem ez ízlés dolga, egyiknek sem láttam az előnyét a másikkal szemben. De hát olyan világot élünk, az egyszerű dolgokat nem lehet jól eladni…
Éjszakai színkavalkád…
Mielőtt kivittem volna a területre, gyakoroltam a kezelését. Jó alkalom volt erre kamasz koromban épült szüleim házát megvizsgálni, van-e hőhíd valahol. Volt.
Látszik a tömör betonkoszorú, mennyivel rosszabbul szigetel a B-30-as téglánál
Látszik az akkori technológia más volt, mint most, téglákat meg lehet számolni, a központi fűtés csöveit lehet tudni merre futnak, a hőkép alapján. Persze kicsit drága „játékszer” így ellenőrizni, hol szökik el a meleg, minden esetre érdekes volt látni.
Végül időt szakítottam, hogy vadat is nézzek vele.
Nyílt titok, a használók közül akad, aki direkt éjszakai vadászatra tervezi használni a modern tudomány termékét. Gondolom a jogszabály tiltó szava nem tartja vissza ezen urakat. Ne legyenek illúzióink, ezen jelenség ellen nem tudunk mit tenni, de legalább annyi jó érzés legyen bennük, hogy megtanulják rendesen használni, és értékelni a látottakat!
Tudok olyan esetet, hogy a sok éjjeli jáger miatt a vad viselkedése megváltozott, így a türelmes vadásztárs nappal tudott felejthetetlen élményekhez jutni. Felőlem mindenki úgy gazdálkodik a vadjával, ahogy akar, csak gondoltam szólok. Az erkölcsi szónoklat után, vessünk egy pillantást a képre! Azért az világosan látszik, mint egy orvostechnikai műszer képéhez, itt is kell bizonyos gyakorlat, hogy eldöntsük mit látunk.
Az egyik leg hasznosabb funkció a képrögzítésen kívül, hogy távolságmérőt is építettek bele. Az „igazi” kifejezetten nappali célra szánt optikákhoz képest viszonylag kezdetlegesnek mondható, de korlátozott látási viszonyokhoz képest egész jól használható. Az alapelv az, hogy adott magasságot véve alapul, használható értéket kapunk. Két vörös vonalat kell a kezelő gombok segítségével távolítani vagy közelíteni, így a közrefogott vad távolsága leolvasható. Álló szarvas, vaddisznó és ülő nyúl távolságát tudjuk így megbecsülni. No de mi a helyzet az őzzel? Mivel a nyulat 0,3, a disznót 0,7 a szarvast pedig 1,7 m magasnak veszi az optikát kilencven fokkal elfordítva, keresztben álló őzet meg tudunk mérni. Ne feledjük a távcsövekben lévő szálkereszt is hasonló elven működik, 100 méteren 70 cm széles tárgyat fognak be a vízszintes vonalak. Ez „hivatalosan” egy átlagos őz testének a hossza a szügyétől a faráig. Éjjellátó berendezésekben a távolság érzékelése, amúgy is nehéz, tanulni kell az agyunknak feldolgozni az információt.
Tanulni kell a távmérő használatát is, mert lehet csalóka az kapott eredmény. A képen szereplő őz, kilencszeres nagyításon 325 méterre van. Ha feljebb tekerjük a nagyítást, akkor viszont 210 métert kapunk.
A kérdés jogos, miért jó, ha tudjuk a sötét éjszakában milyen messze van tőlünk a vad? Legfeljebb disznóhoz lopózhatunk közelebb, hogy legyen értelme felkattintani a lámpát, másra legálisan nem lőhetünk. Nagy valószínűleg a Helion 2-t nem csak a magyar piacra szánták. Míg a törvény nem változik, annyira nem érzem fontosnak, hogy tűpontosan megmondja, mi milyen messzire legel.
Nem azt mondom, hogy haszontalan berendezés, csak nekem, mint „sportvadásznak” nem megtérülő befektetés 900 ezer forintot költeni valamire, amivel „csak” látok a sötétben. Hivatásos vadászként már más a helyzet! Nagyra értékelném előnyös tulajdonságait létszámbecsléshez, vadmegfigyeléshez, valamint fatolvajok, vadorzók lefüleléséhez. Nem kellet még nagy erőkkel keresnem senkit, de szerintem civil kutató-mentők is nagy hasznát vennék.
Tőtős Lehel