Háború és veszteségek
A második világháború mindent felforgatott: Széchenyi Zsigmond budai villája leégett, trófeáinak jelentős része, fegyverei, könyvei megsemmisültek vagy szétszóródtak. A hadi és politikai viszonyok között a fegyverek elrejtése, a gyűjtemény mentése nem mindig sikerült; egyes darabokat a hatóságok koboztak el. A háború utáni zűrzavarban több letartóztatás érte; életének egyik legsötétebb időszaka a kistarcsai internálás, amelyből kalandos körülmények között szabadult.
Újrakezdés: felügyelő, muzeológus, majd kitelepített
1947‑től vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban, majd 1950‑ben a Mezőgazdasági Múzeumban kapott szakmúzeológusi megbízást – ez hivatásának ideális terepe lehetett volna, ha nem következik az 1951‑es kitelepítés a Hajdú megyei Polgár melletti tanyára. Az embert próbáló körülmények között is megőrizte derűjét és munkafegyelmét; később a Keszthelyi Helikon Könyvtárban dolgozott, ahol a magyar és idegen nyelvű vadászati irodalom bibliográfiáján és a saját könyvtár rendezésén is munkálkodott. 1955‑ben a Szépirodalmi Könyvkiadó újra megjelentette korai sikerét (Csui!), ami íróságát is megerősítette.
Közben magánélete is rendeződik: első felesége, az angol származású Stella Crowther a háború elején fiukkal hazatért szülőföldjére; későbbi útjain gyakran társa lett második felesége, Hertelendy Margit – fotóival és naplórészleteivel a közös munka résztvevője.
Múzeumi küldetés: Afrika‑gyűjtemény újjászületése
Az 1956‑os forradalom idején súlyos károk érték a Nemzeti Múzeumban őrzött Afrika‑anyagokat. Állami döntés született a pótlásról: Széchenyit kérték fel gyűjtőexpedíció vezetésére. 1960‑ban Dénes István, Szunyoghy János, Schuller Imre és Böröczky Kornél társaságában Kelet‑Afrikába utazott, majd 1963–64‑ben ismét útra kelt. Ezek az utak már nem a „vadászszenzációról” szóltak, hanem a közgyűjtemény építéséről: zoológiai minták, preparátumok, dokumentáció, fotográfia és filmes anyag – tudatos, intézményi cél szolgálatában.
Élete utolsó éveiben a szakma és a közönség is méltatta munkásságát; a szocialista kultúrpolitikán belül is elismerést kapott, több vezető politikus – köztük Kádár János – is vadászott vele. 1967. április 24‑én hunyt el Budapesten. Vadászati szakkönyvtára – több mint négyezer kötet – csodával határos módon túlélte a háborút; 1969‑ben a Mezőgazdasági Minisztérium vásárolta meg a Magyar Természettudományi Múzeum számára, ahol ma is kutatható.
Örökség és tanulságok mára
Széchenyi Zsigmond életműve túlmutat a trófeákon. Írásaiban a természet megfigyelése, a felelős állománykezelés, az etikus döntések és a „tiszta lövés” elsőbbsége visszatérő téma. Fegyverválasztásaiból a funkció‑központúság, naplóiból az önkritika és a humor – mindez együtt teszi olvashatóvá és maivá. A vadászat nála kultúra is: könyvek, múzeum, közösség. A magyar vadászati emlékezetben ezért több, mint név: szemlélet és mérték.
A jó lövéshez nem csak fegyver, hanem csendes, időjárásálló ruházat is kell. Membrános kabátok, halk anyagú nadrágok, meleg aláöltözetek és vízálló bakancsok – mind egy helyen. Fedezd fel a vadászruházatokat most →